Ha ádáz harag ostromolja lelkem,
te szólsz énbelőlem.
Ha ősi nyugalom kerít hatalmába,
az majd én leszek.
(nem szoktam verset írni, ez álmomban jött és csak azért írom ide, mert más nem jut most eszembe, márpedig valamit írni akartam, hogy életben tartsam kómában lévő blogmagamat - hátha egyszer még fel akar ébredni)
Add nekem a tudatodat, megmutatom, mi van benne.
serpenyő. serpenyő. Némely szavak egyszercsak olyan szépnek tűnnek. Használod, aztán egyszercsak, mondjuk címadás vagy ragozás közben feltűnik, hogy szép. serpenyő. Állítólag a külföldiek szerint a legszebb magyar szó a fülolaj, aminek ugyan nincs értelme, viszont nem is szebb, mint a fülzsír.
serpenyő. "Akkor neked nem lehet könnyű döntéseket hozni",
jegyezte meg ma szangatestvérem, utalva mérlegségemre, amiről
eszembe jutott pár évvel ezelőtti kisebb felismérésem (annyira
azért volt nagy, hogy megjegyezzem). Ültem a vécén, előttem egy
Mérleg jeggyel ellátott fehér törülköző. Néztem a mérleget és azon
elmélkedtem, hogyan is szüntethetném meg a folytonos kilengéseimet.
Igazából akkor már az apró kibillenések is fárasztottak. Hol itt,
hol ott, hol kint, hol bent, hol lent, hol fent. Hogy lehetne úgy
élni, hogy ne érezzem magam folyton egy hullámvasúton, egy
körhintában, egy centrifugában? Nyugira vágytam, olyanra, amit nem
magam körül, hanem magamban teremtek.
Néztem bambán, ahogy a vécén szoktunk, néztem a mérleget a
törülközőn, és akkor leesett. Egyetlen abszolút módja van annak,
hogy ne billegjen a mérleg, mégpedig az, ha egyik serpenyőbe se
pakolok semmit. De semmit. Megélni mindent úgy, hogy közben nem
tapadok rá az érzelmeimre, csak áteresztem magamon az
eseményeket. Ha majd úgy tudok a vízbe dobni egy követ, hogy
az nem vet hullámokat, akkor elmondhatom , hogy kioltottam a
karmámat. Addig is ücsörgök a vécén és néha írok. Ezt most csak
azért, mert másik szangatestvérem emlékeztetett rá, hogy amikor
írunk, isteni énünkkel vagyunk kapcsolatban. Márpedig az értékes
kapcsolatokat ápolni kell.
Még csak annyit, hogy pár napja felhívott író ismerősöm, bizonyos F.P., akivel több mint egy éve nem beszéltem, és közölte, hogy nemrég karambolozott, belehajtott egy altatóorvosba, aki kivilágítatlanul állt a kocsijával az út közepén. "Csak nem elaludt?", kérdeztem. "Olyasmi. Ezt a sztorit akár én is írhattam volna", válaszolta, majd mondott még valamit a hamarosan Braziliában megjelenő könyvéről, de arra már csak ködösen emlékszem, mivel engem is álmomból ébresztett.
egy jegyzetfüzet, egy toll, egy Tibeti halottaskönyv, egy vizisíkesztyű, egy elemlámpa és egy bontatlan óvszer véletlen találkozása az utazótáskában
A legkevésbé rosszat tekintsd a legjobbnak, ezt olvasta fel ma anyám pitesütés közben. A cuccaim közt talált egy kis Seneca könyvet, A nyugalomról-t, könyvtári, úgy tizenöt éve nem vittem vissza
hallgattam ma Tereskova Magyarország-ját, és arra gondoltam, megmutatom apámnak, biztos tetszene neki. Aztán bevillant, hogy nem tudom megmutatni neki,
Kacatvilágnál találtam ezt a virtuálisan forgatható imamalmot . A menüpontokba is érdemes bemenni
- Árpival álmodtam - mondta a telefonban apám keresztfia.
- És? Beszélgettetek?
Októberi öt sor
Ötvennel suhanunk
simogat a fény
és a fák közt
szelíd csíkokat vet az aszfaltra
Minden Egy, csak szétesett
Isteni lényt látok, isteni lény vagyok
A vendégek is szerették a polárpokrócokat, beléjük burkolózni, amikor lehűlt a levegő...
Állok a zágrábi központi vasúti pályaudvar aulájában, lában közt utazótáska, hónom alatt sárkány
Vagyis inkább elsétált
Mivel augusztus huszadika estéjét a paradicsomban töltöttem,
várható volt valami ellenpont
